Kultikus helyek Máltán
Aki szereti a kőkori kultúra emlékeit tanulmányozni, Máltán jó helyen jár! Málta és Gozo szigetén több mint 40 újkőkori kőtemplom maradványai ismertek. A Kr. e. 4500 és 2500 között elkészült építmények jól példázzák, hogyan lehetett fémeszközök nélkül monumentális templomokat emelni az 50 tonnás kőtömbökből.
A jég olvadása következtében, - 10 ezer évvel ezelőtt - a tenger vízszintje elöntötte a Máltát Szicíliával összekötő földnyelvet. Afrikától egy keskeny földszoros választotta el Méz szigetét; a föníciaiak Maletnek, a rómaiak Melitának hívták Máltát, ami egyértelműen az ott termett mézre utal. A szigetnek különös kisugárzása van. Ezoterikus vonásait már az őskorban felismerték a Szicília felől beözönlő földművesek Kr. e. 5000 körül. Bizonyára találtak már itt embereket. Nem tudni, hogy az őslakók fejlesztették ki az őskori templomépítés szokását, vagy a későbbi jövevények? Mindenesetre a Szicília felől érkezők hozták magukkal állataikat, szerszámaikat és tudásukat. Valószínű, hogy másképp nézett ki Málta akkor. A szigetet erdők borították, talán több eső esett. Majd a klímaváltozás és az ember "jótékony" tevékenységével a talaj terméketlenné vált, illetve bemosódott a tengerbe. Ma jobbára csupasz sziklák jellemzik Máltát.
A megalit nem egyszerűen egy építmény: a megalit már építészet - 3000 évvel az írás nyugat-európai megjelenése előtt, függetlenül attól, hogyan határozzuk meg az építészet fogalmát. Nyugat-Európa korai őstörténeti emlékei, a megalit sírok hatalmas kőtömbjeikkel az eszmék vándorlásának egyik legjellegzetesebb példáját szolgálhatnák. Málta mély benyomást keltő templomait ma korábbra datáljuk, mint akármelyik közel-keleti kőből épült párját.
Málta földművelésre alkalmas területe évezredekkel korábban sem tudott 10-12 ezer embernél többet ellátni. Hogyan tudtak a neolitikumban ilyen lenyűgöző műemlékeket kőkori ökológiai háttérrel létrehozni? Málta megalitikus templomai túl nagyok ahhoz, hogy egyedüli kis és független földműves falvak termékei vagy kultikus helyei legyenek. Tudósok szerint Máltán létezett egy magasabban szervezett és összetettebb társadalom, ami több volt ugyan a törzsi szinten működő egyszerű neolit földműves falvaknál, de mégsem volt civilizáció vagy állam, mint Egyiptom vagy Sumer. Meghatároztak hát valamit, amit főnökségi társadalomnak neveztek el. Bohumil Vurm Európa titkos története című könyvében az alábbiakat írja: Azok, akik a megalitépítkezéseket irányították, hatalmas tudással és elképesztő technikai felkészültséggel bírtak. Ugyanakkor nagy erkölcsi és szellemi tekintélynek örvendhettek, ha ilyen jelentős számú munkaerő összefogására és irányítására voltak képesek. Az ebből fakadó hatalom és presztízs valószínűleg egyensúlyban volt szellemi nagyságukkal. Az ősi Máltán kövér istennőket faragtak az újkőkori ősök, mert a jobbára sziklás területen lakóknak rettegniük kellett az éhségtől. Míg mások a Kövér Nő ábrázolásban az ősi mediterrán vallás istennőjét, a Földanyát tisztelték. A Földanya testén lévő sok háj a sok táplálékot, a jóllakottságot jelképezi.
A templomokon gyakran alkalmazták a folytonos lánccá összekapcsolódó spiráldíszt, s többször megjelenik az ornamensek között az életfa motívum. J. D. Evans, aki régészként tanulmányozta Málta neolitikus kultúráit, s így fogalmazta meg véleményét: Amennyiben a leletanyagból meg lehet ítélni, valószínű, hogy ennél békésebb társadalom soha nem létezett. Természetesen, lehet hogy az ember csupán áltatja magát egy primitív mediterrán paradicsom képével, de úgy tűnik, a föld elegendő élelmet biztosított az itt élők számára, hogy jól éljenek. Következésképpen, elég időt és energiát tudtak szentelni kultuszaiknak és építményeik finomítására, templomaik díszítésére.
Málta nagy templomai jogot formálhatnak a világ leglenyűgözőbb őskori építményei címre. Megelőzték 1000 évvel az első egyiptomi piramisokat. Teljes önállóságuk bonyolulttá teszi az összehasonlításokat. Ezek a templomok valójában csillagvizsgálóként is működtek. Valószínű, hogy az egész rendszer tudatos számításon alapult, és a csillagászati megfigyeléseket segítette. Igen fejlett neolitikus kultúra virágzott Máltán. A világ legősibb kőépítményeit hozták létre a szigeten.
A szigeten kultikus céllal építettek templomokat, s ezek közelében föld alatti sziklasírokban temetkeztek. Azért is különösen értékesek a sírkamrák némelyike főmennyezetével együtt, mert teljesen épségben maradtak ránk. Így beléphetünk és megállhatunk egy olyan kőkamrában, amely több mint 5000 évvel ezelőtt is ugyanígy nézett ki.
Etna, Sztromboli, Vezúv kitörései hamuhullást okoztak és a szél néhány óra alatt a sziget fölé sodorta a mérgező gázokat. A dübörgő morajlások, a hetekig tartó sötétség és homály végett vetett addigi békés életüknek. Kr. e. 2500 körül hirtelen vége szakadt a neolitikus templomok virágkorának, mely közel 800 évig tartott. Okait nem tudjuk! A lakosság hirtelen eltűnt. Végtelenül nehéz 5 ezer év távlatából, a megtalált kerámiákból, a szobortöredékekből következtetni. Keveset tudunk a sziget lakóiról, hogy milyen emberek voltak, hogyan kommunikáltak egymással, főleg vészhelyzetekben. A bronzkorban betelepülők már nem találkoztak a kőkori elődeikkel, de alkotásaikra igencsak rácsodálkoztak. Később szenthelyeiket temetőnek használták. Ezen a parányi szigeten bőségesen találni neolitikus építményeket a kőkor különböző korszakaiból.