Ha a Hypogeum a legérdekesebb, akkor a Tarxien a legnagyobb rézkori templomegyüttes a szigeteken, közel 400m-rel, a fenti sírbarlangtól található, a házak között. Kr.e.3500-2500 között épült a ma már pusztán romjaiban látható négy egymáshoz lazán kapcsolódó egykori szenthely. Kr. e. 2000 után a Tarxieni Temető Nép vette birtokba, akik halottaikat e területen hamvasztották el az urnatemetés előtt. Az 1905-ben felfedezett, majd 1915-1919 között részleteiben is feltárt templom és urnatemető a korszak építészetének csúcsát jelentette, ahol a lapos kőtömbök szinte hézagmentesen illeszkednek egymáshoz.
A tarxieni templomából dombormű spirálok kerültek elő. A szobormaradványok, állat- és növénymotívumos domborművek, spirális és hullámmintás oltárok utalnak a korabeli templomépítők életére. Tárgyai ma főként a vallettai múzeum fényét emelik, a helyszínen látható eszközök csupán jó minőségű másolatok. Tarxienben a bejárattól jobbra áll a Kövér Nő szobra. A felső teste hiányzik, csak redőzött szoknyájának az alját és két vastag lábát láthatják a turisták. A töredékből ítélve magassága 2,5 méter magas lehetett. Málta őskori lakossága a Kövér Nő -nek nevezett istenséget imádta. A "hölgy" felsőteste hiányzik, nem elképzelhetetlen, hogy eredetileg férfit ábrázol a szobor. A kérdés még tisztázásra vár.
Bejáratát egy 3m magas asszony, a Magna Mater őrizte, ma csupán a szobor szoknyája és vastag lábai látszanak 1m magasságig. A kultikus hely főleg állat és italáldozatok színtere volt, melyet a kőedények és a számtalan áldozati oltár bizonyít. Hat dupla vese alakú templomból állt, a második, az északi maradt fenn a legjobb állapotban a maga 23m átmérőjével. A hátsó szentélyt egy spirálmintás mellvéd választja el a középső helyiségtől.
A keleti templom Oracle szobájának akusztikája egészen kivételes, ugyanis szinte akármilyen halk hangot is hallatunk a falmélyedésben, a falak kiváló visszhangot biztosítanak. Ez a terem imádkozási célokat szolgálhatott.