Xaghra főterétől 1km dél felé található az őszinte bámulatot keltő kettős prehorisztikus templom, mely a világörökség része, és Málta legdöbbenetesebb ilyen jellegű építménye. A korallmészkő alapú kultikus templom romjait 1827-től tárták fel módszeresen, amelyhez 1935-től modernebb eljárásokat használva ismét nekiláttak. A világ egyik legősibb kőépítménye az i. e. 3900-3000 közötti időszak óta áll e helyen, így jóval idősebbnek tekinthető, mint maguk az egyiptomi piramisok. A templomokhoz a Máltán található mindkét fajta mészkövet felhasználták.
Az ősi legenda úgy tartja, miszerint Sansuna, az óriásasszony, miután tele habzsolta magát babbal, életerőtől duzzadóan gyermekét hóna alá fogván, a kezeibe és kemény fejére egyaránt gigantikus kőtömböket rakott, hogy aztán a mai templom helyén letegye azokat és felépítse a kőépítményeket, egyetlen éjszaka. A külső falon ma is láthatjuk az asszony megkövesedett tenyerének négy ujját.
A roppant nagyságú és súlyú kőtömbök egyes darabjai többtonnásak és többméteresek, ezért rejtélyes, miként mozgatták azokat emelőszerkezetek nélkül, bár az itt talált kőhengerek arra engednek következtetni, hogy a súlyos megalitlapokat és kőtömböket egy közeli kitermelőhelyről szállították ide a görgetőköveken. Szintén fogós kérdés, miképp munkálták ily finomra mindenféle fémszerszámok hiányában, majd illesztették tökéletes egységgé a lapokat, köveket.
A két templomot közös fal vette körbe, mely a két homlokzattal együtt megalitlapokból készült, csakúgy, mint a padlózat és a mennyezet. A teraszos, ovális előudvart határoló fekvő és álló kövek maradványaiból következtethetünk annak óriásterjedelmére.
A nagyobb és régebbi templom a baloldali, mely 27m hosszú, alaprajza egy kis ráérzéssel egy ósdi repülőgép sziluettjére emlékeztethet. A ma látható 6m magas fal egykoron 16m lehetett. Ovális helyiségeiben vízszintes és függőleges megalitlapok fekszenek. A víz- és boráldozatokhoz, a szertartásokhoz, az adományokhoz használt díszes cserépedények, tálak maradványainak feltárása is a régészek kitartó kutatómunkájának gyümölcse. A trilitbejárat egy öttermes komplexumba vezet, ahol szép trilitoltár áll, míg a hátsó helyiségben talált föníciai felirat arról árulkodik, hogy a punok idejében még mindig használták az akkor már 3000 éves szentélyt. A templom falai kissé befelé dőlnek, ezek szerint tetővel is rendelkezett. Felületét elsőként agyaggal simították, rá vékony mészkőréteg került. Díszítésként általában okkersárga színű spirális és tűszúrásos mintázatot használtak a sziklafalakon és kőoltárokon. Számos apró, a termékenységet szimbolizáló testes hölgyeket formázó szobor is előkerült kövei közül.
A kronológiailag újabb keletű jobb oldali templom 19.5m hosszú, egykoron 10m magas homlokzata erősen sérült állapotú, a mögötte lévő két ovális helyiség falait ciklopkövekből illesztették össze rendkívüli pontossággal, melyen szintén vakolat nyomaira bukkantak a tudósok. A többoltáros építményt a termékenység istennőjének szentelték. A templom termei között kommunikációs ablakokat vájtak az ősök.